Kávé és tornacipő mellé

Réges-régen megfogadtam, hogy gyerektémában többet nem írok és vitázok, mert ahogy a zuglói strandon is kiparancsoltak a pancsolóból, úgy a baba-mama bloghomokozót is el kell hagyni egy idő után. És hát majdnem kilencéves gyerekek perspektívájából a legtöbb téma tényleg…

Az alábbi poszt dr. R. Elisabeth Cornwell evolúciós pszichológus kutatásai és az erre épülő előadás összefoglalója, Cozu-gondolatokkal enyhén megfűszerezve. Az eredetit angolul tudó olvasóink itt megtekinthetik. Teljesen őszintén mondom, hogy bennem az utóbbi pár évben…

Na jó, kb. eddig bírtam, hogy ne mondjak semmit arról, hogy mennyire felesleges, büdöslábszagú erőlködés ez az egész. Most a huffingtonpost hozta le "Egy szép test" címmel, de volt ennek már ezer változata, mind pontosan ugyanolyan eredménnyel, amit az origó körül tudnék…

Megint az van, hogy nem akartam én már ehhez hozzátenni semmit, írtak erről sokan, sok helyen, valahol elmondták már az én véleményem, ha nem is egészben, de részleteiben. Különben is, a csoda ötödik napján vagyunk, holnapra valami újat dobunk oda a médiának, az meg visszadobja…

Először írni akartam róla, aztán mégse, majd írtak róla mások, és megint mások máshogyan, és most már nekem is kell.  Egy társadalom éretlenségét jól tükrözi, ha egy nyilvánvalóan lelki-szellemi nyomoroncon jóízűen élcelődik. Nem az a kérdés, hogy Szepesi Niki…

Nem is olyan réges-régen, valóságban és mesében, csak a leány haja lobogott a szélben. Aztán mikor férjhez ment, bekötötték a fejét, és onnantól kezdve nem igazán mutatta meg a haját a nyilvánosság előtt. Ez a szokás aztán lassan kikopott, és a hajápolásra masszív…

Néha annyira egyszerű. Tényleg. Nem kell forradalmat csinálni, nem kell külső segítségre várni, nem kell felmentő sereg, nem kell megfinanszírozni, nem kell hidegben tüntetni, székház kerítésén átmászni. Ahhoz, hogy egy kicsit élhetőbb társadalmat teremtsünk, csak annyit kell…