Az alábbi poszt dr. R. Elisabeth Cornwell evolúciós pszichológus kutatásai és az erre épülő előadás összefoglalója, Cozu-gondolatokkal enyhén megfűszerezve. Az eredetit angolul tudó olvasóink itt megtekinthetik.
Teljesen őszintén mondom, hogy bennem az utóbbi pár évben ettől az előadástól függetlenül is megérett az a gondolat, hogy kissé sokat nyígunk mostanában a szépségipar hatalmáról, befolyásáról, meg hogy a médija hogy mossa az agyunkat, mintha legalábbis mind gyökkettes agyú zombik lennénk, akiknek bármit be- és el lehet adni (és most tekintsünk el a ténytől, hogy az emberiség igen nagy százaléka valóban az)
Kétségtelen, hogy a szépségideálok változtak, változnak, ám Dr. Cornwell kutatásaiból kiderül, hogy vannak bizonyos alapvető „értékek”, amolyan konstansok, amelyek nem kopnak el soha. Ezeket tehát nem Gucciék, nem Armaniék erőltetik ránk, nem a "homoszexuális divatdiktátorok" (újabban felkapott anyámborogass elmélet) agyszüleményei, hanem kódolva vannak bennünk. Jó, persze, vitathatatlanul eltávolodtunk a piros seggű páviántól, ám ezek a kódok akkor is meghatározzák ízlésünket, ha überPC 21. századi emberként ez halálciki. Szóval ha már valakit hibáztatni kell, akkor üssük Darwint, meg hogy ezt az egész evolúciós blamát így az arcunkba tolta.
Bogarásszunk el kicsit ezekkel a konstansokkal, lássuk, mi is az a nőben és férfiban, ami beindítja az ellenkező nem vonzalmát!
Mi az, ami mindkét nem számára fontos?
Fiatalság. Igen, tudom, mennyire sekélyes már, hiszen a dédi is olyan szép azon a megsárgult fotón, ugye? Persze, a dédi nagyon szép, de mégis, másképp szép. Dr. Cornwell bemutatta példaként egy-egy fiatal férfi/nő arcképét, közvetlenül melléjük pedig az idős Jane Fondát és Clint Eastwoodot helyezte. S bár a hallgatoság (és korábban a több ezer tesztalany) mind elismerte, hogy Jane és Clint a mai napig is jól tartják magukat, azért egy szexpartit mégis a friss bőrű, feszes testű fiatalokkal rendeznének inkább. Ebben a világ egyik legősibb evolúciós törvénye irányítja a választásunkat: az a bizonyos önző gén (Richard Dawkinstól erről bővebben az azonos című könyvéből), melyet Jane vagy Clint már hathatós orvosi segítség nélkül nem örökíthetnek tovább, hiszen reproduktív korukon bőven túl vannak.
Nyugi, vannak nálunk sokkal sekélyesebb fajok is, vagyis gyakorlatilag mind az, de egyesek extrém módon. Mint például a páva, aki majdhogy megingatta Darwin hitét saját elméletében. Sokáig nem értette ugyanis, hogy a büdös francba hozott létre az evolúció valami ennyire haszontalan, sőt abszolút veszélyes kelléket, mint a hím páva legyezője. Aztán persze leesett, hogy miről is van szó! A páva tolla olyannyira szexuális vonzerő, hogy már a legkisebb módosítás esetén is lelohad a pávalányok kedve. Kísérletképpen néhány egyednél kivágták a pávaszemeket, ami önmagában egy teljesen ártalmatlan művelet, nem fáj a pávának. Nem lett semmi bajuk, csak éppen a szexuális életüknek annyi volt.
Mit néz a férfiállat rajtunk, nőállatokon, hogy önző génjét továbbörökítse?
Csípő-derék arány. A karcsú derék meghatározó, teljesen mindegy, hogy egyébként 34-es méretet hord a nő vagy 40-est, vagy semmilyen méretet, mint gyűjtögető ősanyáink. Érdekes megjegyezni, hogy ősanyáink nem szültek úgy átlag 18 éves korukig, mert a modern kori élelmiszerbőség nélkül ennél korábban nem érték el azt a testzsírszázalékot, mely a fogamzáshoz, majd az egészséges magzat kihordásához szükséges volt. A mai statisztikákat elnézve elég hihetetlen, de a tinik evolúciósan nehezen esnek teherbe. Másrészt ősapáink képzeletét nem indította be a lapos seggű, keskeny csípőjű kislányok teste, hiszen ösztöneik megsúgták nekik, hogy ezek a kislányok még nem lennének jó gazdái az ő értékes magvaiknak.
Kerek fenék. Nem, itt se kell feltétlenül JLo-ra gondolni, de kétségtelen, hogy a pasik ösztöneire hat egy formás segg. Ez ugyanis megint a reprodukciós képesség egyik árulkodó jele. Tudjátok, mire kell a fenékzsírunk? A magzat agyfejlődéséhez nélkülözhetetlenek az itt raktározott zsírkészletek. Jól megfigyelhető, hogy reprodukciós korszakának végén a nő egyre kevesebbet hordoz ebből a zsírfajtából, természetesen az élelmiszeripar és a meki kooperációja ezt gyakran meghazudtolja.
Arc. Telt ajkak, kerek ívű szemöldök, kicsi keskeny áll, keskeny orr, nagy szemek, ezek a magas ösztrogénszint külső jegyei, melyek mind arról árulkodnak, termékeny vagyok, remek alany vagyok, hogy génjeid továbbvigyem!
Asszonyállat, hova tevéd a te szemed?
Mellkas-derék arány, magasság, atletikus alkat. Pofonegyszerű, az ilyen adottságú férfi valószínűleg ügyesebb vadász, az ügyesebb vadász tobb kaját hoz a porontyoknak, így génjeink nagyobb valószínűséggel élnek tovább bennük.
Érdekes módon, míg a férfiak egyértelműen értékelik a magas ösztrogénszint külső megjelenését, a nők válasza a magas tesztoszteronszintre sokkal szélesebb szórást mutat. A tesztoszteron ugyan jó és hasznos, hiszen ettől lesz a vadász bátor és erős, de ugyanakkor csúnya és rossz is, hiszen ettől lesz a vadász hűtlen, felelőtlen, és egyébként is korán hal, akkor meg mit esznek a kis génhordozóink? Így a nők egy része a kockázatosabb, de jóképű pasit választotta, míg mások az átlagosabb külsejű, de kevesebb tesztoszteronjegyet hordozó férfit. Megfigyelték azt is, hogy a szép nők, márminthogy ebben a magas ösztrogénszintet mutató értelemben szép nők, merték választani a jóképűbb fickókat, hiszen ők jobban bízhatnak abban, hogy a férfi ott marad az utódnevelés időszakára is velük.
A kutatás ugyanis nem tudta megkerülni a férfi-nő párkapcsolati evolúció kérdését sem. Egy adott faj fennmaradásának szempontjából egyértelműen fontos, hogy a szaporodó felek milyen mértékben és megosztásban vesznek részt az utód nevelésében, mert minél nagyobb a kooperáció mértéke, annál esélyesebb a génkészlet továbbörökítése.
Nos kérem, van egy jó meg egy rossz hírem.
Az ember nem monogám. Az állatvilágban azok a fajok jellemzően monogámok, ahol a hím és a nőstény külső megjelenésében szinte észrevehetetlen a különbség. A leghűségesebb állatok hím és nőstény példányai, például a gibbonok vagy a hattyúk, kivülálló számára megkülönböztethetetlenek.
Ráadásul a férfi kódja azt diktálja, hogy szórja a magját, hiszen azért van belőle olyan bőségesen. Egyetlen férfi készletéből meg lehetne termékenyíteni a Föld összes fogamzóképes nőjét! S minél többet termékenyít meg, természetesen annál valószínűbb, hogy génjei biztosan továbbélnek.
Egy bizonyos fokig igaz ez a nő esetében is, hiszen minél többféle férfitől szül utódot, annál valószínűbb, hogy lesz köztük legalább egy jó erős génkészletű is. Persze szülni nem lehet annyiszor, mint megtermékenyíteni, pech, vagy mégsem.
Ugyanakkor társadalmi-kulturális evolúciónk mindkét nemet a közös utódnevelés felé fordította. Mivel az emberutód különösen hosszas gondozási szakaszt igényel, mindkét szülő érdeke, hogy ebben az időszakban is együttműködjenek. Szóval evolúciósan mégiscsak úgy van kódolva a férfiember, hogy ha netán félre is lép Krisztivel a marketingről, s ha netán oda is beszór egy komplett génkészletet, azért a mi Ubulkánkat se hanyagolja el.
Azt meg mindannyian tudjuk, hogy a fentiektől függetlenül a környezetünkben látott kapcsolati viszonyok száma végtelen, a mögöttük húzódó motivációk számával együtt. Mindenesetre nem árt, ha időnként egy pillanatra végigfut bennünk, hogy bár nem vagyunk állatok, azért egy kicsit mégiscsak azok vagyunk.
Cozumel