A tengerentúli trendek néha még most is néhány hét, hónap, év késéssel érkeznek el hazánkba. Nem minden esetben, a ruha- és cipővonalon például kottára ugyanaz a rongy kapható mindenhol, a népi demokratikus Kína (és Banglades) mindenkinek ugyanazt gyártja. A fitnesztrendek, új és mindenható fogyókúrák azonban néha késnek. Ezért menő hazánkban a paleo, míg a tengerentúlon már recseg alatta a trón rendesen.

Amikor jó néhány évvel ezelőtt először olvastam a paleoelméletről egy fitneszmagazinban, figyelemre méltónak találtam. Volt benne logika. Tény, hogy a fejlett társadalmakban túlságosan magas a gabonaalapú élelmiszerek fogyasztásának aránya. Nyugaton a zabpehely reggelire, cerbonaszelet-féleség tízóraira, Subway-szendvics ebédre. A Magyarországon uralkodó kenyér-tészta-krumpli triumvirátus sem jobb egy grammal sem. Tény az is, hogy már a paleodivat előtt is tudtuk: ezek kizárásával jelentős túlsúlytól szabadulhatunk meg. Tulajdonképpen a paleoelmélet nem mondott semmi forradalmian eredetit, csupán új magyarázatot körített egy régi módszerhez. Egy látszólag tudományosan alátámasztható magyarázatot.

Aztán feltűnt, hogy a paleoszakértők, guruk, könyvszerzők szakmai háttere edző, táplálkozási szakértő, holisztikuséletmód-tanácsadó (ezmostkomoly?), sportorvos, profi sportoló volt. Nekem meg valahogy hiányzott az archeológus, evolúciós biológus, régész. Ha már arra az elméletre építenek, hogy őseink így éltek, és akkor bezzeg nem volt metabolikus szindróma, akkor én ezt olyan emberektől szeretném hallani, akik konkrétan azt tanulmányozzák, hogyan is éltek őseink. Tudom, kell nekem mindenbe belekötni.

De úgy tűnik, hogy az általam hiányolt szakemberek is kötekedő hangulatban vannak. Christina Warinner például mint archeológus, Marlene Zuk pedig evolúciós biológusként cáfolja a szépen felépített paleomítoszt. Christina W. kifejezetten őseink egészségi állapotát és táplálkozási szokásait kutatja csont- és DNS-minták elemzésének segítségével. 

1. A húsevés mítosza

A paleoelmélet szerint az emberi szervezet a húsalapú táplálkozáshoz adaptálódott. A témához kapcsolódó illusztrációk szinte mindig valami szép nagy marhahús köré rendezett zöldségeket, gyümölcsöket mutatnak. 

Ezt több oldalról is lehet cáfolni. Egyrészt semmiféle bizonyíték nincs arra, hogy az ember elsősorban húsevőnek fejlődött, sőt elég sok tény ellentmond ennek. Az igazi húsevők például képesek arra, hogy maguk állítsák elő a C-vitamint. Ha az élőlény nem fogyaszt növényi eredetű táplálékot, akkor a szervezetének erre a képességre szüksége van. Az ember nem tudja maga előállítani a C-vitamint, mi a növények fogyasztásával visszük be a szükséges adagot. Rágófogazatunk is inkább hasonlít a növényevők fogazatára, mely a rost szétforgácsolására alakult, a hús bontására alkalmas fogazattól eltérően. A bélrendszerünk sokkal hosszabb, mint a húsevőké, hiszen sokkal több idő kell ahhoz, hogy a tápanyagokat a rostokból felszívjuk. Az pedig teljes képzavar, hogy paleolit őseink elsősorban nagytestű állatokból származó vörös húsokkal tömték magukat. Inkább volt jellemző a kistestű emlősök, madarak, vízi állatok fogyasztása. Ezek pedig sokkal soványabbak voltak, mint a ma tányérra kerülő, tenyésztett marhák, sertések. És akár nagyobb, akár kisebb állatra tettek szert, az biztos, hogy ha nem is szőröstül, de bőröstül, csontvelőstül, belső szervestül falták fel azokat. Ehhez képest a paleo reklámfotókon én nemigen látok májat, zúzát, szívet.

Természetesen voltak területek, ahol a húsfogyasztás dominált. Hidegebb éghajlaton, ahol az év jelentős részében nehéz emberi fogyasztásra alkalmas növényeket találni, értelemszerűen jelentős volt a húsfogyasztás. Más adottságok mellett pedig egészen más étrend alakulhatott ki.

2. A paleolit korszak emberei nem ettek gabonaféléket és hüvelyeseket

Régészeti leletek között bőven akad 30 000 évvel ezelőtti kőszerszám, melyet egyértelműen gabonaszemek őrlésére használtak. Ez természetesen nem termesztett gabona, hanem vadon található, a gyűjtögetés közben beszerzett növény volt. A fogazatminták vizsgálata során pedig olyan mikrofosszíliákat találtak, melyek egyértelműen gabonák, például árpa jelenlétére utalnak. Úgyszintén hüvelyesek fogyasztására utaló maradványokat találtak a megkövesedett lepedékmintákban.

Érdemes megvizsgálni azt is, hogy mi is a bajunk a gabonafélékkel és hüvelyesekkel. A paleoguruk állítása szerint ezekben túl sok az úgy nevezett antitápanyag (lektinek, szaponinek, fitátok), melyek meggátolják az emésztőenzimek munkáját, a szervezetben gyulladást okoznak, és táptalajt készítenek a ráknak vagy az autoimmun betegségeknek. Ebből annyi igaz, hogy az antitápanyagok TÚLZOTT mértékű fogyasztása valóban felboríthatja az emésztőrendszerben levő baktériumok egyensúlyát, és vezethet bizonyos gyulladásos betegségekhez, például reumás ízületi gyulladáshoz. Viszont ha MÉRTÉKKEL fogyasztjuk ezeket és más keményítőtartalmú ételeket (gumós növények, burgonya, kukorica), akkor épphogy CSÖKKENTHETJÜK ezeket a kockázatokat, és javíthatunk az inzulinérzékenység problémáján. 

3. Ma is ehetünk úgy, ahogy paleolit korabeli őseink tették

Nos, ez teljességgel lehetetlen. Remek dolog a háztáji, a saját almafa, a házi tojás. Azonban sehol a világon nem folytatunk már kizárólag gyűjtögető-vadászó életmódot, ahogyan azt az ősember tette. Még a szórványosan fellelhető természeti népekre is jellemző, hogy néhány állatot tartanak a ház körül. Mi pedig egészen biztosan növénytermesztésből és állattenyésztésből származó ételeket eszünk, még akkor is, ha ezek nagyon biogazdaságokból származnak. Méghozzá genetikailag igen módosított növényeket eszünk. A GMO ugyanis a konspirációs teóriákkal ellentétben nem a modern genetika tudományával egyidős, hanem a mezőgazdasággal. Csak régen nemesítésnek hívtuk, már amióta nevén nevezzük egyáltalán.

Vegyük például a salátákat. Minden paleorajongó sírva szaladna az első mekdonálcba, ha három napig olyan salátákon kellene élnie, mint paleo őseinknek. A vadsalátákat ma is ehetetlenül undorítónak, keserűnek találjuk. A bennük levő vastag, kemény erezetet egészen biztos kiköpnénk. Őseink keményen dolgoztak azon, hogy ehető és élvezhető genetikai variációkat hozzanak létre. Vagy beszéljünk az egyik legjobban reklámozott paleokajárol, a brokkoliról. A brokkoli abban az időben nem is létezett! Mi több, a mai káposzta, karfiol, leveles kel, kelbimbó mind ugyanannak a vad növénynek a különböző preferenciák alapján termesztett változata, melyhez a brokkoli is tartozik.
A paradicsom őse egy tomatin nevű mérgező anyagot tartalmazott, melyet sikeresen kineveltünk belőle. A mandula és a sárgabarack ősei közeli rokonságban voltak, az egyikből sikeresen kivontuk a mérgező ciánt, míg a másikat nagyobb méretűre és édesebbre termesztettük. Minden egyes mai étel a tányérunkon emberi innováció terméke. Paleo őseink még hasonlót sem ettek.

4. A paleo étrend mindenütt ugyanolyan volt

Ha ragaszkodunk a paleoétrend kifejezéshez, mindenképp többes számban kell tennünk. A paleo étrendeK a föld különböző pontjain nagyon eltértek egymástól. A helyi adottságok határozták meg, mi került a tányérra. A mai Mexikói-fennsík területén például rengeteg gyümölcs, hüvelyes, tökfajta termett, melyet apróbb emlősök, főleg vadnyúl egészített ki. Ez azonban csak november-április közt volt elérhető, ezután az itt lakó ősemberek elhagyták a fennsíkot, és máshol, másféle táplálékon élték le a nyári hónapokat.

Más régiókban sokkal magasabb volt a húsfélék aránya, megint máshol szinte kizárólag növényi alapú volt a táplálkozás. Ami minden paleoétrendről biztosan elmondható, az az, hogy regionális és szezonális volt, a növények a mainál jóval kisebbek, rostosabbak, kevésbé ízletesek voltak, gyakran tartalmaztak mérgező anyagokat. Az állatoknak pedig minden emészthető részét elfogyasztották őseink.

5. A mezőgazdaság kezdete óta túl rövid idő telt el ahhoz, hogy az emberi szervezet alkalmazkodni tudjon a megváltozott táplálékforrásokhoz

Ez az állítás az evolúció teljes félreértéséről tanúskodik. Evolúciókutatók számtalan példával tudják bizonyítani, hogy időnként az adaptáció nagyon rövid idő alatt kialakul. Más adaptációkhoz meg valóban évmilliók kellenek. Az előbbire jó példa a laktózbontás képessége, ahogy azt a tejről írt posztomban már kifejtettem. Ugyanerre egy másik látványos példa a kék szem, mely alig pár ezer éves mutáció, és mára széles körben elterjedt.

Azt is fontos megjegyezni, hogy az evolúciót nem folyamatos, előre haladó, egymásra épülő események sorozataként kell elképzelni. Inkább sok kis folyamat összessége, mely bizonyos ágakon megtorpan, máskor viszont gyorsan halad. De soha nem tart konkrétan egy ideális állapot felé. Nincs olyan pont, és nem is volt, amikor akármelyik organizmus éppen tökéletesen alkalmazkodott az adott körülményeihez, majd kényelmesen hátradőlt, hogy most már minden perfekt, jajjj csak ki ne mozduljunk a status quo-ból. A körülmények folyamatosan változnak. Éppen ezért nem is kell nekünk visszatérni semmiféle őskori paradicsomi állapothoz, hiszen ilyen soha nem létezett.

7 milliárd ember nem tud visszatérni a gyűjtögető-vadászó életmódra. Képtelenség. A Föld nem tud ennyi élelmiszert kitermelni. Szükség van a mezőgazdaságra és az élelmiszeriparra is. Nem egyszerű a kérdés, hiszen korábban még soha nem kellett alkalmazkodni ahhoz, hogy sült krumplin, csipszen és diétás kólán, olcsó dobozolt ételeken éljen az ember. Az eredmény egyelőre siralmas, jele sincs gyors adaptációnak. Az ilyen étrenddel élő emberek korán kiszelektálódnak, vagy legalábbis rengeteg egészségügyi problémával küzdenek. Ha egészségesen akarunk élni, vásároljunk többnyire friss alapanyagokat, amennyiben lehetséges, helyi termelőtől, szezonális alapon. Ám a tartósítás önmagában nem ördögtől való, az ember a kezdetektől próbálkozik vele, hiszen az az éhhaláltól mentette meg. Akármilyen módszerrel teszi ezt, mindenképp az a lényeg, hogy az étel romlásáért felelős baktériumokat leállítsa. Tudjuk, hogy az emberi emésztőrendszerben a baktériumoknak nagyon fontos szerepe van, a túl sok tartósítószer bevitele pedig ezekre is káros. Ezért fontos a "lehetőleg friss alapanyagból" elv, ami viszont lehet például nem paleo zöldbab, kukorica, aprókrumpli. 

 6. A rák civilizációs betegség, melyet elkerülhetünk, ha visszatérünk az ősember étrendjéhez

A rák az élettel egyidős. Ugyanaz a génmutácio, mely az élővilág sokszínűségéért, az adaptáció képességéért is felelős, daganatos megbetegedés formájában is manifesztálódhat. Ősi római, görög, egyiptomi és szkíta tetemekben is mutattak már ki rákot. Az egyetlen rákfajta, amely civilizációsan újnak mondható, az a tüdőrák, ez  egyértelműen a dohányzás elterjedéséhez köthető. Természetesen a rákos betegségek aránya jóval kisebb volt az ősidőkben, de ez nem valami ideális táplálkozás vagy életforma eredménye volt elsősorban. Egyszerűen arról van szó, hogy mivel eleink jóval rövidebb ideig éltek, kisebb eséllyel estek a rák áldozatául. Ez a betegség ugyanis 75%-ban a hatvan év felettieket érinti, nem csoda, hogy kevesen haltak bele abban a korban, ahol a várható átlagélet negyven alatt volt. 

Másrészt a rákot okozó faktorok egy része az embernél is jóval idősebb. A napsugárzás, a baktériumok vagy vírusok a paleolit kor emberére ugyanúgy hatottak, mint ránk. A legdurvább ferdítése a tényeknek az, amit Szendi Gábor művel, legutóbb például Angelina Jolie mellműtéte kapcsán. Szendi szerint a mellrák ismeretlen volt az őskorban, mert eleink állandóan sportoltak és paleolit módon ettek. A BRCA-gének szerinte a modern életmód hatására aktiválódtak.

Szendi nem elemzi az összes többi tényezőt. Nem foglalkozik azzal, hogy tisztább víz, kevesebb légszennyeződés, kevesebb háztartási vegyszer, hogy eleink nem éltek milliós metropoliszokban, vagy hogy az egész Földön kevesebb ember járt-kelt, mint ma Londonban. Nem, mert ha teljes képet festene a valóságról, akkor kiderülne, hogy a megoldás nem olyan egyszerű, ahogy ő a könyveiben előadja. A paleomítosz részben azért tudja magát erősen tartani, mert túl sokan túl sok pénzt kerestek azzal, hogy féligazságokat bizonyított tényként adtak el.

Ezzel persze nem akarom azt állítani, hogy az életmódnak nincs köze a rákos megbetegedésekhez. Ellenkezőleg, a blog egyes számú profilja az, hogy az egészséges életmódról beszéljen. Jómagam is alanya vagyok egy átfogó "rák és életmód" tanulmánynak. De hogy a helyesen megválasztott életmód megment a ráktól - és hogy ez kizárólag paleoalapú lehet -, az egy ordas hazugság. 

 7. A paleo étrenddel sokat lehet fogyni, és egyébként is egészséges

Igen is, meg nem is. Ehet valaki pocsék szemét kaját, ha ezzel az energiafelhasználásához képest kevesebb energiát visz be, akkor fogyni fog. És persze egyéb problémái is lesznek, vitaminhiány, ásványianyag-hiány, ennek következtében kevés energia, fakó bőr, zéró szexuális vágy, hogy a millióból néhányat említsek. De fogyni fog. Ennek ellenkezője is igaz: a paleo étrendtől is el lehet hízni, ha valaki az energiaszükségletén felül viszi be ezeket az ételeket. 

Akkor mégis miért sikeres és látványos a fogyás? Mert a magas kalóriatartalmú ételeket alacsony kalóriatartalmúakra cseréli. Ennyire egyszerű. Nem az a lényeg, hogy a kenyeret kiiktatod, mert az gabonaféle, és a karfiolt behozod, mert az meg zöldség. Hanem az, hogy adott mennyiségű kenyér sokkal kalóriadúsabb, mint ugyanannyi karfiol. És természetesen számít az is, hogy a növényi rostok hosszabb időre biztosítják a telítettség érzését, tehát nem fogod két óra múlva megint letámadni a hűtőt, vagy az, hogy a húsokból származó fehérje a vércukorszint optimálisabb egyensúlyát teremti meg.

Senki nem vitatja a paleotálcán megtalálható ételek egészséges voltát. Senki nem vitatja, hogy mennyivel jobb a szervezetnek ez az étrend, mint gyorséttermi kaján, sültrumpli-rántotthúson, csipszen-kólán, péksütiken, félkész ételeken élni. Ahhoz azonban már elég régóta trendi diéta, hogy a negatív oldalait, következményeit is lássuk, méghozzá "az ősember jobban tudta" mítosz lebontásától függetlenül. A legnagyobb probléma a paleóval, mint általában az összes kamuétrenddel, hogy nem igazítható egy mai átlagember életéhez. Túl sok alapanyagot zár ki (a kizárós diéták mindig gyanúsak!), túl szigorú, túl sok tervezést-előkészítést igényel. Nem állítom, hogy kivitelezhetetlen, csak azt, hogy nem egyszerű. Emellett le kell mondani az evés szociális aspektusairól, mert bár ugyan remek paleodesszerteket lehet készíteni, de én, ha legközelebb meglátogatom Márti barátnőm, akkor is enni fogok a foszlós kalácsából, tejeskávé mellé. Dupla paleo fail.

Másik probléma az, hogy drága. Fél kiló marhahátszín vagy fél kiló száraz vörösbab? Mandulaliszt és kókuszliszt? Budapesten vagy Balástyán? Mennyire reális az elhízással küzdő alsóközéposztálybeli magyaroknak, hogy ráállnak erre a diétára? Nem lenne ésszerűbb megtanítani nekik, hogyan főzhetnek egészségesen a számukra megfizethetőbb, elérhetőbb élelmiszerekből? A paleót még sokkal gazdagabb országokban is az elit étrendjének nevezik.

Harmadsorban pedig: a hosszú távon folytatott paleoétrend akár káros is lehet az egészségre. Egyrészt a kizárogatós volta miatt könnyen táplálkozási zavarhoz vezethet. Másrészt az éveken át folytatott túl alacsony szénhidráttartalmú diétának végül HÍZÁS lehet a következménye. 

Akkor most paleo vagy inkább ne?

Mondjuk úgy, hogy némi józan ésszel megfűszerezett paleo. 80%-ban paleo, 20%-ban nem. Stressz nélküli paleo.  Megfizethető paleo. Lehetőleg helyi forrásokból, lehetőleg évszaknak megfelelőt. És érezd jól magad a bőrödben. Ha úgy érzed, valami hiányzik, akkor az valószínűleg úgy is van. Akárcsak a többi diéta, legyen az vegán vagy japán vagy mediterrán, a paleo sem való mindenkinek. 

Felejtsd el a paleolit kort. Ha nem akarsz középkori higiéniás körülmények közt élni, miért akarnál ősember módjára enni? A 21. században próbáld a legjobbat kihozni... a 21. század adottságaiból.

cozumel