Először írni akartam róla, aztán mégse, majd írtak róla mások, és megint mások máshogyan, és most már nekem is kell. 

Egy társadalom éretlenségét jól tükrözi, ha egy nyilvánvalóan lelki-szellemi nyomoroncon jóízűen élcelődik. Nem az a kérdés, hogy Szepesi Niki igazat mond-e vagy sem. Normális ember számára teljesen logikus, hogy a lány beteg. Lehetséges, hogy alapvető szellemi kvalitásai sem túl magasak, de ugye buta ember még van rajta kívül. Másrészt viszont elképesztően okos emberek is csinálnak magukból hülyét. Albert Györgyi például művelt, értelmes nő volt.

Hogy alapból Niki mennyire okos vagy ostoba, azt én nem tudom megítélni. Azt viszont igen, hogy pszichésen súlyos beteg. Beteg embereken röhögcsélni ótvar szokás, és nem vall magasabb intellektusra, mint amit Nikiről feltételez az átlagember. 1OO évvel ezelőtt minden vándorcirkusz tartott egy szellemi-testi sérültet, mert azon jót mulatott a nagyérdemű közönség. Magyarországon ez nyilván ma is menő szórakozási forma lenne.

Puzsér Róbert média-elkurvulását sajnálattal nézem, de korábbi gondolatainak értékéből ez nem von le semmit. Puzsérnak igaza volt abban, hogy Kiszel Tünciken röhögni is ócska szórakozás, hiszen egy Kiszel kaliberű ember nem felelős a tetteiért. Egy végtelenül buta emberből médiahülyét csinálni pont olyan bűn, mintha a súlyos beteg buta embernek eladnánk egy vasúti talpfát, mert annak az aromája gyógyítólag hat majd a légúti panaszaira. A kiszelek, szepesik, bódisylvik szerepeltetése arra jó, hogy a csak átlagosan buta ember koordinátarendszerében legyen egy saját magánál is mélyebben levő pont, akihez viszonyítva ő okosnak érezheti magát.

Főiskolás koromban sokat ingáztam tróger vonatokon, 25 km/h sebességgel, keresztül a magyar ugaron. A kocsiban meg ott ült a szellemi ugar, üres tekintettel, Blikkel, kolbásszal. Egy alig harmincas fiatal magyar cigányasszony ingázott haza munkából a kollégáival együtt. A férfiak nagy röhögéssel mondtak valamit a nőnek, akin látszott, hogy nem hisz nekik, de azért mi van, ha mégis nekik van igazuk. Majd átjött hozzám - mert számára én egy másik világban éltem, amilyenről ő is hallott, de ahova neki nincs bejárása - és felmutatott egy közismert antibiotikumot. "Ugyan mondja má meg, kedves, ettűl tényleg meg lehet terhesedni?"

Mert a tanulatlan vagy csak buta vagy sérült emberrel akkor is lehetett viccelődni. 25 évvel ezelőtt. 

25 éve nem változott semmit a magyar szellemi ugar. 

Kiszelekhez, vvévákhoz, baloghjózsefekhez és az ő komondoros terikéikhez mérjük szellemi magasságunkat, és örülünk, hogy de milyen kurva jól jövünk ki az összehasonlításból.

Szepesi viselkedése egyébként klasszikus példája a fiatal korban szexuális zaklatást elszenvedett nők hiperexhibicionizmusának. Azt én nem értem, hogy miért nincs egy ilyen ember mellett egyetlen hang, segítő kéz, aki azt mondaná: Niki, ezt ne. Inkább keressünk egy jó szakembert, ok?

Vagyis értem: ugar és vándorcirkusz. 
Sebaj, emberek, mulassunk még rajta egy sort, lehet még a humort fokozni! Köpjük le, ócsároljuk, amennyire csak erkölcsi nívónkból telik!

Aztán mikor öngyilkos lesz, majd mondjuk el, hogy szegény, pedig milyen kedves lány volt, hát hogy lehet, hogy senki nem segített rajta?