A tej(termékek) fogyasztása körül már évek óta megy a huzavona, most éppen jó, sőt nélkülözhetetlen, fél év múlva viszont minden civilizációs problémáért felelős, és de főleg rákot kelt.
Tény, hogy az élelmiszeripari lobbi bármilyen termékről képes elhitetni velünk, hogy az a rendszeres táplálkozás alapvetően fontos eleme, így született meg a címbeli szlogen is. Ennek amerikai változata volt a “got milk?” kampány, melyben híres sportolók tejbajuszos képei sugallták, hogy a fehér nedű a sportos, izmosan vékony testalkat biztosítéka.
De említhetnénk a gabonalobbit is, mely évtizedekig képes volt fenntartani az amerikai-kanadai táplálkozási piramis azon formáját, ahol a piramis alján, a legszélesebb sávban az ő termékeik szerepeltek. Eat your whole grains, azaz edd meg a mindennapi teljes kiőrlésű gabonaadagod, sulykolták az emberekbe, minek következtében a nyolcvanas évek közepén még csak mérsékelten túlsúlyos társadalom mára kritikusan elhízott emberek halmazává vált. Ebből következik, hogy lassan minden negyedik amerikai állampolgár cukorbeteg és szinte minden harmadik prediabetikus állapotban él.
Anyagi források hiányában sokkal kisebb réteghez jut el az ellenpólus: az egészségguruk riogatása. Szerintük ugyanis a kenyér, a tej, a hús, mikor melyik, az emberiség pusztulásához vezet. Bar mióta a fészbuk létezik, ők is széles körben tudják hirdetni az igét, de azért a kormányokat lefizetni, hogy az ő igazságuk tananyag legyen az iskolában, nem képesek.
Próbáljuk megnézni, hogy a két véglet közt, valahol középen, mi is a valódi helyzet a tejfogyasztás körül.
Tegyünk először egy kis kitérőt, menjünk vissza egy pillanatra az emberiség hajnalára. A nő gyereket szül, 4-5 évig szoptatja, majd elválasztja az utódot és jöhet a következő ciklus. A negyedik év vége körül Utódka laktázenzim-termelése lelassul, majd az elválasztás után meg is szűnik. A laktázenzim segítsége nélkül Utódka nem tudja lebontani a tejben lévő laktózt. Így aztán, ha ezután bármilyen emlős tejéből iszik, az emészthetetlen tej miatt iszonyú görcsök és hasmenés között fog fetrengeni, akár bele is halhat a kalandba. Ez egy teljesen tipikus fejlődési folyamat az emlősök körében.
Aztán valamikor 10 ezer évvel ezelőtt valami turpisság történt a mai Törökország területén. Megjelent egy genetikai mutáció, melynek lényege az volt, hogy a laktáztermelő központ az agyban nem kapcsolt ki a tipegőkor végén. Az első mutáció valószínűleg egy férfiban jelentkezett, ő örökítette aztán tovább az utódjai felé. Akikben a mutáns gén megjelent, örökre laktóztoleránssá váltak. Mindössze néhány ezer év alatt – amiről az evolúciós biológusok eddig azt gondolták, túl rövid idő ilyen mértékű változáshoz – ez a mutáció Eurázsiából indulva elterjedt egészen a Brit-szigetekig, Skandináviáig, a mediterrán térségig, az ellenkező irányban pedig Indiáig, ám a Himalája lábánál megállt.
Ettől független mutációk alakultak ki Afrikában és a Közel-Keleten is néhány helyen, de a kutatók nem találták ennek jelét Amerikában, Ausztráliában és a Távol-Keleten.
Elképesztően rövid idő alatt Európa mintegy 80%-a laktóztoleránssá vált, egyes populációk szinte 100%-ban. Fontos azonban tudni, hogy a Föld lakosságának kétharmada napjainkban is laktózINtoleráns, tehát a default még mindig az, ha valaki nem képes megemészteni az állati eredetű tejet 4-5 éves kora után.
Kutatók feltételezik, hogy az első mutáció a törökországi, viszonylag meleg klímán azért alakulhatott ki, mert az akkori elődök először joghurtot kezdtek el fogyasztani (ami reggel még tej volt, délre mar joghurttá savanyodott). A fermentációs folyamat ugyanis felzabálja a laktózt, aminek hiányában nem kell hasmenéstől és óriási fingoktól tartani. Eleink tehát először különböző tejtermékeket fogyasztottak, nem a tejet önmagában.
No és ezen a ponton kissé még homályos a történet: vajon mi szükség volt biológiai adaptációra egy olyan kérdésben, ahol a kulturális-helyi szokások már megtalálták a választ?
Jared Diamond szerint az emberiség talán legnagyobb hibája az egészség szempontjából a mezőgazdaságra való átállás volt. A Háborúk, járványok, technikák szerzője azt állítja, hogy gyűjtögető-vadászó eleink étrendje tökéletes volt, bár annak beszerzése kétségtelenül kissé macerás. A földművelés ehhez képest stabilitást nyújtott, lehetővé tette vándorló őseinknek a letelepedést. Ám attól kezdve, hogy csak néhány kiszámíthatóan termeszthető növényre korlátozódott táplálkozásunk, mindenféle problémák jelentek meg. Az első földművesek maradványain egyértelműen látszanak a romló fogazat, az anémia és a csontritkulás jelei. Az átlagos magasság mintegy két centivel csökkent, a csecsemő- és gyermekhalandóság nőtt. Ráadásul nagyobb városokba tömörültünk, ami kiváló táptalaj a fertőző betegségek széleskörű terjedésének.
Ilyen körülmények között alakult ki a felnőttkori laktózbontó képesség, melynek valamelyest pozitív hozadékára óriási szükség volt. Javult az emberek csontozatának állapota, és a nők valamivel több zsírfelhalmozást tudtak elérni, ami kevesebb vetéléshez, egészségesebb csecsemőkhöz és hosszabb szoptatáshoz vezetett. Egyes tudósok szerint az is elképzelhető, hogy a tejfogyasztás bizonyos területeken a vízivást váltotta ki, mely abban az időben szintén nem volt minden kockázattól mentes.
Antropológus, evolúció-biológus kutatók elismerik, hogy vannak még hiányzó láncszemek, és nem teljesen világos, miért is kellett nekünk, az emlősök közül egyedülállóként, más fajok tejéhez folyamodni.
Annyi viszont biztos, hogy a tej és a belőle származó élelmiszerek fogyasztása nem vezet sem pusztuláshoz, sem a tökéletes egészséghez. Magyarul, aki bírja és szereti, nyugodtan éljen vele. Aki sejti, hogy laktózérzékenység állhat az időnkénti puffadás, hasfájás hátterében, az próbáljon meglenni tej nélkül vagy vásároljon laktózmentes formát (az érzékenység és a teljes intolerancia között jelentős különbség van a tünetek és a hatás szempontjából).
Aki viszont ki nem állhatja a szagát sem, az ne ijedjen meg és ne dőljön be a tejiparnak. A tejszármazékok nélkül is bevihető minden mikro- és makrotápanyag, amire szükségünk van, a kalciumtól a D-vitaminon keresztül a fehérjéig.
És bár paleo-őseink valószínűleg a legjobb metabolikus egészségben éltek (a többit meg ne firtassuk), egyáltalán nem kötelező bedőlni a paleo-diétának 2012-ben. Az egész érvrendszerük abból a feltevésből indul, hogy az agrokulturális forradalom óta eltelt idő túl rövid ahhoz, hogy jelentős evolúciós változásokat figyelhessünk meg, tehát a mai ember szervezete ugyanúgy működik, mint gyűjtögető elődeinké. Nos, az emberi faj egyharmadánál kialakult laktóztűrő képesség ennek egyértelmű cáfolata (és nem az egyetlen). Ugyanakkor ennek ellenkezője is igaz: a paleo-diéta csupa olyan dolgot zár ki, ami nélkül remekül megvan az ember. Ráadásul ez az étrend rengeteg pozitív változást okoz szinte mindenkinél, aki belevág.
Bár elsősorban a tejfogyasztást szerettem volna körbejárni,lehetetlen a paleo kérdést megkerülni. Asszem, ezek után kénytelen leszek majd a másik ludast is leleplezni, szóval legközelebb arról, hogyan visz a kenyérfogyasztás a pokolba… vagy mégsem?